Csálé

Sziasztok!

Valóban nem telt el sok idő, és ismét itt vagyok. Mert tudok mit mutatni Nektek (:

Írtam, hogy elkészültem a kutyusnak szánt munkámmal. Keresem a megfelelő szót rá, de nem tudom. Névtáblának mondanám, ugyanis nincs háza, amire rá lehetne írni a nevét, így a fekhelye fölé lesz kitéve ez a kis képecske, majd keretezés után.

Hoztam a fázisfotókat. Nagyon hamar elkészültem vele, két délutánba telt csak, és ha varrok, amúgy is repül az idő.

Sokáig nem tudtam, hogy is fogom kivitelezni ezt a nevet tappancsokkal, és a tervek csak jöttek, jöttek, de egyik sem volt szimpatikus, így tovább tartott kitalálni, mint megvalósítani ezt a művet.

A barna szín az biztos volt, így a nevet ezzel kezdtem hímezni, a legsötétebb barnámmal. Annyira szeretem ezt a betűtípust, nagyon könnyen lehet vele haladni, gyorsan megvannak a betűk egymás után, és hopp, egyszer csak kész is lettem vele.

Ezután jöttek a tappancsok. Egyet? Kettőt? Négyet? Kicsit? Nagyot? Barnát? Kicsit világosabbat? Tarka legyen? Nem volt egyszerű, de véleményem szerint (és várom a Tiéteket is) megtaláltam a lehető legjobb megoldást.

Amikor barnával dolgozok, mindig beleszeretek ebbe a színbe. Talán a csokoládé miatt (aminek nem lehet ellenállni), vagy nem tudom miért, de a barna olyan különleges szín a számomra.

Hétvégén medált is készítettem, csak mert annyi időm volt, amint megszárad a ragasztó, és sikerül összeeszkábálnom, mutatom azt is.

És halkan jegyzem meg, hogy belefogtam egy óriási munkába is (amit nem kellett volna, tekintve hogy a szakdolgozatot lassan le kellene adni, és az államvizsga sincs olyan messze), amit szintén nem lehet letenni, és már imádom. Csak piros színnel dolgozok, fehér Aidára, az eredmény pedig 25cm-es négyzet alakú falra való valami lesz. Többet most nem árulok el, de lehet találgatni (:

Remélem hamarosan újra tudok valami szépséget mutatni Nektek. Sziasztok!